„Thornt látva elhatároztam tovább nem késlekedek. Láttam, hogy a varietéművészet mily magas színvonalon áll s mily különbség van a ligeti, vásári produkciók között.”
Kassay István (1927)
A fenti idézet szerzője Kassay István, a Modern Mágia c. folyóirat szerkesztője és kiadója, aki az 1927 es számban olvasható visszaemlékezésében mesél arról, miként nyűgözte le a bűvészet már egész fiatalon látva a búcsúbeli, vásári mutatványosok előadásait, majd megismervén a „magas nívójú varázsszínházat”, miként határozta el, hogy ő maga is a bűvészet útjára lép.
Bűvészet a varieté-színpadon
A varieté szótári jelentése; „rövid jeleneteket, sanzonokat, táncszámokat, artistamutatványokat egy műsor keretében előadó színház”. Tehát mit is várhatott a laikus néző egy varieté előadástól; egy könnyed, nevettető, dramaturgiai szempontból leegyszerűsített műsort, melyben az egyes számok komplexitást nélkülözve követték egymást.
Mégis, az hogy a bűvészet a 19. századra általánosságban véve állandó szereplője lett a varieté színházaknak, igen jelentős előrelépést jelentett a bűvészmesterség fejlődésének szempontjából, mivel így kilépve a vásári piactéri képmutogatók, zsonglőrök, mutatványosok, csepűrágók sorából, újfajta távlatok nyíltak meg előtte.
Kassay ahogy felidézi élményét, mikor is Chevalier Ernest Thorn előadását láthatta fiatalon a Waldmann Orfeumban (a későbbi Fővárosi Operettszínházban), kihangsúlyozza a színházi környezet, a bűvészelőadás minőségét, igényességét; „… a hatalmas színpad, a gyönyörű dekorációk s maga az előadóművész elegáns toalettben, egész megszédítettek…” – írja egyúttal, melyből leszűrhetjük, hogy a varietéművészet keretein belül milyen jelentős mértékben fejlődhetett a bűvészet mint különálló előadóművészet a szórakoztató célzatú előadói műfajok között.
Függöny fel! – Bűvészet és színház
A varieté színpadon bemutatott bűvészelőadásnak is megvan azonban a maga jellegzetessége. Ebből a jellegzetes keretből az előadó vagy kilép, vagy komfortosan érezvén magát, a varietészínházra jellemző előadói attitűd tükrében tervezi meg műsorát.
Akadnak azonban előadók, akik szívesen járnak más úton – ennek köszönhetően pedig egy részről a bűvészet elkezdett a klasszikus értelemben vett színházi elemekkel kooperálni.
Németh Gábor bűvész ilyen téren úttörőnek számít a hazai bűvészeti életben. Három önálló színházi bűvészestjét annak fényében tervezte, hogy a bűvészetet színházi elemekkel ötvözve, komplex élménnyel szolgáljon a publikumnak. Előadásai különálló tematikával, egyedi történetvezetéssel bírnak, melyekben az adott történet a hozzájuk külön választott és tervezett bűvésztrükkökkel, valamint improvizatív előadásmóddal kínálnak emlékezetes élményt.
Mindhárom műsor törekszik az egyediségre – az aláfestő zenétől kezdve, a bemutatott trükkökön át a szcenárióig az előadások eltérnek egymástól, és mindenképp érdemes kiemelni, hogy témáikat tekintve korunk különböző jellegzetes jelenségeire reflektálnak – így például a K.A.M.U. c. előadás a vállalati szubkultúrát mutatja be szatirikus felhangokkal.
Németh Gábor elmondása szerint a teljeskörű minőségre való törekvés határozza meg elsősorban a bűvészmesterség fejlődésének útját – mely elgondolás egybecseng Kassay meglátásával, miszerint a „magas nívójú varázsszínház” jelenti a bűvészet jövőjét.